Ugrás a fő tartalomra

S. C. Stephens: Esztelen (Esztelenül-trilógia 1.)


Kiera és Denny már majd’ két éve járnak. Denny megtestesíti mindazt, amit a lány kíván: gyengéd, kedves, és határtalanul imádja őt. Amikor másik városba költöznek – Denny megkapta álmai állását, Kiera pedig egy kiváló egyetemen tanul tovább –, minden tökéletesnek tűnik. Ám egy nem várt körülmény miatt a párnak el kell válnia.

A magányos, zavart, vigasztalan Kiera a helyi rocksztárban, Kellan Kyle-ban lel támaszra. Eleinte csupán barátként tekint Kellanra, ám a lány magányosságának mélyülésével a kapcsolatuk is egyre elmélyültebbé válik.

Egy este azonban minden megváltozik, és többé már egyikük sem lesz ugyanaz az ember

~°♥°~

Ezzel a könyvvel már régóta szemeztem, de nem gondoltam volna, hogy a német fülszöveg alapján találok rá, és hogy utána én ezt mindenképpen el akarom olvasni (zárójelben jegyzem meg, szerintem a német figyelemfelkeltőbb). Nos, szóval rátaláltam a könyvre, és valami eszméletlen volt. Aki már olvasta, egyet érthet velem, hogy Kierát időnként szerette volna megcsapni, megrázni, vagy bármi ilyesmit tenni vele, hogy magához térjen. De ne szaladjunk ennyire előre! :D 

A történet ott kezdődik, hogy Kiera és Denny, akik már két éve egy párt alkotnak, elköltöznek Seattle-be, mert Denny ott kapott munkát, és a férfi barátjánál, Kellannál fognak lakni. Kellan…. már a neve hallatán is sóhaj tör fel belőlem... :D Hogy lehet ennyire jól megírni egy könyvet, hogy így "belezúgjak" (és még rajtam kívül oly sokan mások is ;D)? Újabb álompasim lett. Szóval ez egy annyira édes srác… oké, oké, vissza az értékeléshez, figyelek! :D 

Egyszerűen olyan érzés volt, mintha ott lettem volna a koncertjükön, éreztem, láttam, ahogy flörtöl a lányokkal, hallottam, ahogyan énekel, magam előtt láttam az egészet, sőt, megkockáztatom, hogy még a dalokat is hallottam. Le a kalappal az írónő előtt. Csak a főhősnőjével kezdhetett volna valamit, amennyit az elpirult, elvörösödött, ha gyököt vonnánk belőle, és utána abból is, még úgy is túl sok lenne. És ráleltem, hála egy molyos értékelésnek, a könyv zenelistájára is. Hogy az mennyire nagyon az én ízlésvilágomat tükrözi... és annyira illik a könyvhöz és Kellanhoz meg a bandájához, a P.fejek zenekarhoz (hozzájuk is van külön lejátszási :D). (http://authorscstephens.com/thoughtless/

A vége felé talán túl részletes volt, és ott akartam bemenni kétszer is a könyvbe, és vagy megpüfölni Kierát, vagy lekeverni neki egyet, vagy valamit csinálni vele, hogy döntsön már végre, és JÓL! – mondom ezeket én, aki egy béketűrő ember, és a regény nagy része alatt, csak a fejét csóválta Kiera viselkedése miatt. De halló! Ezt a könyvet nem is Kiera miatt kell olvasni, ha még eddig nem derült volna ki az írásomból. ;D 

Mindesetre érdekes témát boncolgat a könyv, Kiera helyében nem tudom, hogyan viselkedtem volna, de amit ő művelt, az nagyon nem volt fair, és ezzel tisztában is volt, még sem tett ellene szinte semmit. Végül is nem lakhat jól a kecske, és maradhat meg a káposzta is. És különösen tetszett a vége felé, ahogy az írónő levonja a "tanulságot". Nem szeretném ezt jobban kifejteni, mert akkor sajnos tele lenne spoilerrel ez az írás. 

Sokaknak tetszik, sokak utálják, és sokan feladják az első rész után, de állítólag a második és harmadik rész még jobb. Én most kezdem a másodikat és majd jövök a beszámolóval ;)


Értékelés:

~ Leila

Megjegyzések