Ugrás a fő tartalomra

Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: június, 2014

Megidézve #14

Ha tetszett az idézet, az alábbi könyvet olvasd el:

Brent Weeks: Éjangyal trilógia

1. Az árnyak útján (A tökéletes gyilkosnak nincsenek barátai – csak célpontjai) 2. Az árnyékvilág peremé n (A tökéletes gyilkosnak nincs lelkiismerete) 3. Túl az árnyakon (A tökéletes gyilkosnak nincs identitása) A történet ismertetése: A történet Midcyrun játszódik, egy fiktív világban. A város, ahol minden elkezdődik, a korrupció melegágya – egy őrült, megvesztegethető király, egy bűnbanda, ami a valódi hatalmat gyakorolja a városban, orgyilkosságok, felfordulás, káosz, és egy nincstelen, otthontalan gyerek – Azoth. Azért, hogy kimeneküljön a reménytelen életből, amire ítéltetett, Azoth egy orgyilkos inasa lesz, és ez a döntése megváltoztatja az egész életét. Végigkísérhetjük az átalakulását Kylar Sternné, az orgyilkossá, és láthatjuk, hogyan növi ki magát egy olyan személlyé, akinek földrészek sorsa lesz a kezében. ~°♥°~ Ez a történet nem gyenge idegzetűeknek való! A történetről, magáról: Nekem az tetszik leginkább a történetben, hogy

HWM 4. szám

Változások Lapunk rendszeres olvasóinak bizo­nyára fel fog tűnni, hogy bizonyos rovatok eltűntek, mások pedig most először buk­kannak fel lapjainkon. Ezek a változások azért történtek, mert úgy éreztük, szükség van egy kis vérfrissítésre. Előfordulhat, hogy a közeljövőben, a­mikor úgy érezzük, hogy itt az ideje, lesznek még a mostanihoz hasonló refor­mok. :) A másik újítás, ami ezentúl állandó szereplője lesz magazinunknak, az az Aranypenna. A rovat ötlete Yuri fejében fogalmazódott meg először, és végül mind én, mind Arya nagyon jó ötletnek tartot­tuk a megvalósítását. Az Aranypenna főszereplői nem mások, mint a rovat­szerkesztőink. Mi így szeretnénk kifejezni feléjük hálánkat, és egyúttal biztatni is őket, hogy számról számra mindig maxi­málisan teljesítsenek. Ebben a lapszámban kivételes helyzet állt elő, ugyanis nem egy, hanem három Aranypenna nyertest is válasz­tottunk, akik az első három számunk legjobbjai voltak. Újabb borítószavazásunk: Az éhezők viadala

Megidézve #13

Ha tetszett az idézet, az alábbi könyvet olvasd el :

Tessa R. Lambrick: Kárhozottak 3. rész

3. Pokol Sabathiel háta borsódzott a gondolattól, hogy hova is készülnek. Sosem hitte volna, hogy le fog jutni a Pokolba. Újra… Michael megállt a bejáratnál és szembefordult Azriellel. Az angyal már tudta, mit fog mondani, de nem állította meg. Nem kérhet tőle még többet. – Nem léphetek be ide. Magadra maradtatok. Sok szerencsét!  Megölelte a két angyalt, majd egy vakító fénysugárral visszaszállt a Mennyekbe. Azriel a társára nézett és határozott hangon szólalt meg. – Nem muszáj jönnöd. – Azt hittem, ezt már tisztáztuk. Veled maradok. Nézd a fekete tollaimat. Szerintem elég bizonyíték.  – Épp eleget tettél már értem, testvérem. Még többet is, mint elvártam volna – tette a vállára a kezét Azriel. Sabathiel mélyen a szemébe nézett, úgy válaszolt. – Sosem vártál el semmit, te is tudod. Nem hagylak magadra, ha az életed a tét. Az enyém már nem ér semmit, de neked ott van Elisabeth.  Azriel elnyomta a késztetést, hogy beharapja a szája szélét és sírjon, mint egy kisgyer

Tessa R. Lambrick: Kárhozottak 2. rész

2. Mennyország Beth kénytelen volt megállapítani, hogy felvett egy igen rossz szokást: idegen helyen ébred, ismeretlen emberekkel körülvéve. Egy fehér szobában volt, de nem volt sem ablak, sem lámpa, mégis olyan világos volt, mintha a fény egyenesen a falakból áradt volna. Két alak állt tőle nem messze, és a már jól ismert, ismeretlen nyelven beszélgettek. Egyikük Gabriel volt, az egyik angyal, aki magával vitte, a másik azonban különbözött tőle. Ő is magas volt, ám a haja ébenfekete volt, a hátán pedig nem viselt angyalszárnyakat. Sötét aura lengte körül, ami azt sugallta a lánynak, hogy addig örüljön, míg nem ismeri ezt a fickót.  Próbált körbekémlelni, de úgy tűnt, mintha egy végtelen szobában lenne. Hiába erőltette a szemét nem látott mást, csak fehérséget. – Hol vagyok? – szakította félbe az ingerült társalgást, mire mindketten felé fordultak. Bár ne tették volna – villant át Beth agyán, amikor meglátta az ismeretlen férfi hollófekete szemét. Egy szó ugrott be rögtön: dém