C. C. Hunter: Született éjfélkor (Alkonyvölgy tábor 1.)

Miután egy este Kylie Galen rossz partira, rossz emberek közé keveredik, örökre megváltozik az élete. Anyja Alkonyvölgybe küldi ‒ egy problémás tinédzserek számára szervezett nyári táborba ‒, ám megérkezése után alig néhány órán belül fájdalmasan világossá válik számára, hogy társai nem egyszerűen csak „problémásak”. Alkonyvölgyben vámpírok, vérfarkasok, alakváltók, boszorkányok és tündérek tanulják és gyakorolják, hogyan használhatják különleges képességeiket, hogyan tarthatják kordában bűverejüket, és hogyan élhetnek a normális világban. 

Kylie ugyan mindig másnak érezte magát kortársainál, de abban is biztos, hogy ezekhez a paranormális szörnyszülöttekhez sem tartozik. Vagy mégis? Ők váltig állítják, hogy Kylie közülük való, és nem véletlenül került a táborba. És mintha az élet nem lenne már így is épp eléggé bonyolult, belép a képbe Derek és Lucas is. Derek egy féltündér, aki eltökéli, hogy Kylie-t a barátnőjévé teszi, Lucas pedig egy oltárian szexi vérfarkas, akivel a lánynak titkos közös múltja van. A két fiú nem is különbözhetne jobban egymástól, mégis mindketten rabul ejtik Kylie szívét. 

Bár Kylie-t mélyen összezavarja az egész helyzet, és semmiben sem biztos többé, egy dolog minden kétséget kizáróan kiderül számára: Alkonyvölgy pontosan az a hely, ahová tartozik.

~°♥°~

Ez volt az a könyv, amivel már nagyon régóta szemeztem, még a magyar megjelenés előtt, de valahogy sosem kezdtem el olvasni. Végül a Törékennyel együtt beszereztem az első részt magyarul. De egy darabig még így is várt rám. Aztán amikor végre elolvastam, megint ott tartottam, hogy: miért nem kezdtem én el ezt már korábban??? Azóta már elolvastam a teljes sorozatot, mind az öt részt. És hát meg kell, mondjam, a sorozat csak egyre jobb lesz. 

Ez főleg azoknak való, akik szeretik a fantasy-kat. Ugyanis a történetben szó van többek között tündérekről, vérfarkasokról, vámpírokról, alakváltókról és boszorkányokról. A regény szokványos módon indul. Kylie életébe nyerhetünk bepillantást. A nagymamája nemrég halt meg, a szülei válnak, szakított vele a barátja, ő pedig mintha hallucinálna (egy katonát lát, akit különben senki más nem), ráadásul az egyik buli, amin ő is jelen volt, rosszul végződik és a rendőrségen találja magát. Végül anyja úgy dönt, elküldi őt az Alkonyvölgy táborba, amit problémás tinédzserek számára hoztak létre. A valóság azonban egy kicsit más. 

Már akkor imádtam a sorozatot, amikor elolvastam az első részt. Most pedig így, hogy már a végére értem a teljes sorozatnak, egy közepes bevezetőnek tűnik csak. :D Szóval, amikor Kylie a táborba érkezik, feltűnik neki, hogy tele van különleges képességű fiatalokkal, akik természetfelettiek. A legjobban az tetszett, hogy a könyvet az írónő E/3-ban írta, mégis sokszor úgy éreztem, mintha Kylie saját maga mesélte volna. Könnyedén azonosulni tudtam vele. Az írónő szerethető és hétköznapi karaktereket alkotott. Rögtön megkedveltem Mirandát, Dellát (Kylie barátnői lesznek) és Hollidayt (a táborvezetőt) is. És persze a fiúk! Ketten is képben vannak, Lucas, a vérfarkas, és Derek, a féltündér. Én Derek-párti vagyok :D Bár mindketten édesek, és nagyon jó jelenetek vannak velük. Mindketten Kylie-t szeretnék. Én pedig mindkét srácot megkedveltem. 

A könyv végig fenntartotta az érdeklődésemet, nem találtam unalmas részeket, és alig vártam, hogy olvashassam tovább. Akit pedig Kylie karaktere idegesíti, ne felejtse el, hogy csak tizenhat éves, történt vele néhány több, mint kellemetlen dolog, és ezeket fel kell dolgoznia és meg kell birkóznia velük. Én teljesen megértettem őt, hogy úgy viselkedik, ahogy. Különben pedig teljesen szerethető karakter. :) 

Akik már olvasták: Team Derek vagy Team Lucas? ;) 

Idézetek: 

"– Ezt te csinálod? – kérdezte, miután odaértek a múltkori helyre. 

– Micsodát? – kérdezte a fiú. Kylie gyanakodva sandított rá. 

– Te vagy az oka, hogy minden olyan… elvarázsoltnak, olyan… elevennek tűnik? A színek, az illatok, az átszűrődő napsugarak… 

– Ja, igen, a sármom. – A fiú hangjában ugratás bujkált. "

"– Nos, ez a lány azt hiszi, hogy másvalaki tetszik nekem. 

Kylie érezte, hogy nagyot dobban a szíve. 

– És ez igaz? 

– Nem. 

(…) 

– De azt hiszem – folytatta a fiú – valahogy én hitettem el vele. 

– Miért? – kérdezte Kylie. 

– Mert reméltem, hogy féltékeny lesz. És akkor talán kicsit többre értékel. 

– És, bevált? – tudakolta Kylie, gondolván, hogy az ilyesfajta játékok nem szoktak jól végződni. 

– Nem tudom. Féltékeny lettél? "

"– Ha még egyszer a melleim közelébe merészelsz jönni, nem a füled lesz az, aminél fogva kirángatlak a házból! És arra az esetre, ha nem tudnád, melyik testrészedre gondolok, legyen elég annyi, hogy ha legközelebb macskává változol, mire észbe kapsz, ivartalanítva találod magad!"

Értékelés:

~ Leila