35 UDVARLÓ. 1 HERCEGNŐ.
KEZDETÉT VESZI EGY ÚJ PÁRVÁLASZTÓ.
Eadlyn hercegnő kislánykora
óta hallhatta a véget nem érő történeteket arról, hogyan ismerkedett meg
édesanyja az édesapjával. Húsz éve történt, hogy America Singer benevezett a
Párválasztóba, és elnyerte Maxon herceg szívét, akivel azóta is boldogan éltek.
Eadlyn mindig is igen romantikusnak találta szülei tündérmesébe illő
történetét, habár soha eszébe nem jutott volna a nyomdokaikba lépni. Ha rajta
múlik, a házasságot addig halogatja, amíg csak lehetséges.
Csakhogy egy hercegnő sosem
rendelkezhet maradéktalanul az élete felett, így bármennyire hevesen tiltakozik
is, Eadlyn sem kerülheti el a saját Párválasztóját.
Eadlyn egyáltalán nem számít
arra, hogy saját története a szülei meséjéhez hasonlóan boldogan végződik.
Amikor azonban megkezdődik a versengés, talán mégis mutatkozik arra némi esély,
hogy az egyik udvarló elnyerje a szívét, felfedje az összes előtte álló
lehetőséget, és ezzel azt is bebizonyítsa, hogy Eadlyn számára korántsem olyan
lehetetlen rátalálni a saját boldogságára, mint azt képzelte.
HÚSZ ÉVVEL EZELŐTT ÉDESANYJA NYERTE EL A KORONÁT.
ELJÖTT VAJON
AZ IDEJE ANNAK, HOGY EADLYN HERCEGNŐ IS RÁTALÁLJON AZ IGAZ SZERELEMRE?
Véleményem:
Miután a Párválasztó „trilógia” egyik
kedvenc sorozatommá lépett elő a tavalyi év során, nem volt kérdéses, hogy a
folytatást is olvasni fogom. Vagyis… na jó, talán meg-megfordult a fejemben
olykor, hogy mégse kellene, hisz annyit csalódtam már folytatásokban. A
Párválasztó sorozat egy lezárt három kötetes történet, mindennemű folytatás
követelése nélkül, így persze bennem is felmerült, hogy akkor mégis minek a negyedik kötet? Talán nem illik ilyet mondani,
de ha őszinte akarok lenni, ezekre a kötetekre szokás azt mondani, hogy „még
egy bőr”. Gondolom, mindenki tisztában van ennek a három szónak a jelentésével,
és nem kell különösebb magyarázat. Nos, igen, a pénz nagy úr, és noha van abban
valami jó, hogy az olvasók tovább élvezhetnek egy-egy kedvelt történetet,
olykor arculütés számunkra, mert egy erőltetett folytatást kapnak, ami már nem
ugyanabban a szellemben íródott és ez lerí róla – és ekkor jön a mélységes
csalódás, és jogos (?) düh.
No, de mielőtt mindenkit
elriasztanék A Koronahercegnőtől, leszögezném már itt az elején, hogy az én
csalódásom a folytatást illetően, határozottan pozitív! :)
Miután ez a kötet egy sorozat
negyedik része, gondolom, nem kell külön felhívnom senki figyelmét arra, hogy az
előzmények ismerete nélkül se nem ajánlatos tovább olvasni az értékelésemet, se
elolvasni önmagában ezt a kötetet! Igen, ez a rész nagyon szorosan kapcsolódik
a „trilógiához”, nélküle a megértése egyáltalán nem garantált – sőt,
megkockáztatom, hogy értelmetlen, élvezhetetlen. Tehát SPOILER következik!
A Koronahercegnő története 20
évvel America és Maxon Párválasztója után játszódik, Illéában. Az ország a ma
ismert Amerika területén található, valamikor a IV. világháború után. (Noha ez
a kötet már nem tartalmaz igazán disztópikus elemeket, fogjuk rá, hogy az.)
America és Maxon időközben
összeházasodtak, s az új király első rendelkezése volt felszámolni a
kasztrendszert. A királyi párnak négy gyermeke született: Eadlyn, Ahren, Kaden
és Osten. Eadlyn hercegnő csupán 7 perccel előzte csak meg fivérét
születésükkor, ahhoz épp elég volt, hogy szülei megváltoztassák a törvényeket
lányuk érdekében, s ő legyen a trón jogos várományosa. A kis hercegnő persze
felcseperedett, megkapta a kellő neveltetést és tudást ahhoz, hogy egyszer
képes legyen eligazgatni egy egész országot, de természetesen a történet számunkra
csak itt veszi kezdetét…
Az igazsághoz az is
hozzátartozik, hogy volt még egy ok, amiért félve kezdtem neki ennek a
kötetnek. Eleve nem vagyok nagy vélemény-olvasó, nem szeretem, ha előre
befolyásolnak, még ha pozitív értelemben is, ám mindent kikerülni én sem tudok,
így most is sikerült belefutnom olyanokba – nem is egybe –, hogy ez az Eadlyn
hercegnő mennyire egy idegesítő karakter. Ezek után csoda, ha félve vág bele az
ember a történetbe?
Ahogy a Párválasztó „trilógia”
elolvasása után többekkel beszélgettem, rá kellett jönnöm, hogy nem tudom
megfogalmazni, miért is vált kedvencemmé. Ugyanis én Aspen párti voltam végig,
számomra ő volt a tökéletes, szerető társ megszemélyesítője, az erős, férfias
kettőjük közül – engem nem nyűgözött le, hogy Maxon „herceg”, pedig én is
tündérmeséken nőttem fel –, és egyáltalán nem láttam be, hogy végül miért nem ő
lett a befutó, mikor egyetlen rossz cselekedete vagy mondata nem volt. Ráadásul
America személye erősen kezdett, nagyon megragadott, de mivel eleve nem
szívlelem se a szerelmi háromszöget, se a nem
tudok dönteni, ezért hülyítem mindkettőt típusú hisztit, a második kötet
környékén elkezdett kissé zavarni – és direkt nem az idegesíteni szót használom. Szóval jogos a kérdés: akkor mégis
miért kedvelem én annyira ezt a történetet? Őszintén megmondom, nem tudom,
egyszerűen csak van egy olyasféle varázsa az egésznek, ami miatt minden
rosszérzésem ellenére igazán képes voltam, s vagyok rajongani ezért a
történetért. :)
Csakis ezért kezdtem neki a
folytatásnak (na, meg mert 35 pasi egy könyvben, mégiscsak 35 pasi!), és most
kapaszkodjatok meg… Tetszett! Igazán tetszett, nem bántam meg, és valójában nem
is idegesített Eady, ha azt vesszük…
Tény, hogy Eadlyn hercegnő egy
elkényeztetett, önző, makacs, beképzelt fruska, és cseppet sem hasonlít az
édesanyjára, azonban benne is van valami, valami szerethető, ami miatt mindezt
jószándékúan elnézzük neki, s izgulunk érte, közben végig azt kívánva, hogy
térjen észhez, lássa be a hibáit, s legyen épp oly boldog, mint a szülei.
Hogy idegesítő-e Eadlyn személye
és gondolatmenetei? Nem, én nem éreztem annak, pedig végig bennem volt a félsz,
hogy majd most, majd a következő fejezettől. Úgyhogy ez senkit se tartson
vissza, ne rémisszen előre – persze különbözőek vagyunk, biztos lesz olyan, aki
nem így gondolja majd a végére, de a hangsúly akkor is azon van, hogy előre nem szabad emiatt megítélni a
történetet vagy Eadyt. :)
Ha még nem ijesztettem el
mindenkit a fura kettős érzésemmel a történetet illetően, akkor még elmondom,
hogy azért is jó volt olvasni A Koronahercegnőt, mert a látható (de
megnyugtatásként mondom, cseppet sem erőltetett) párhuzamok miatt a
„trilógiával”, az jutott róla eszembe, hogy így valamilyen szinten betekintést
nyerhetünk Maxon helyzetébe az ő Párválasztójukba visszamenőlegesen, mindezt
anélkül, hogy újra el kelljen olvasni az egészet az ő szemszögből megírtan is. (Persze
az is lehet, hogy csak engem irritál, hogy manapság mindenki megírja ugyanazt
a történetet újra és újra, más-más szemszögből.)
Ebben az új kötetben felbukkan
mindenki, akit az előzőek során megszerettünk, még ha csak pár röpke jelenet
erejéig is. Persze lehetőségünk most is bőven nyílik új kedvencek avatására. Természetesen senkit sem
szeretnék előre befolyásolni, mindenki döntse el maga, ki vagy kik a kedvencei
a 35 jelölt közül. De minthogy fentebb említettem, hogy én végig Aspen párti
voltam, annyit hozzátennék, hogy itt most két kedvenc férfiúm is akad (két
kivételes „jelölt”, akiket nevezzünk most K.-nak és E.-nek), akik közül bár az
egyik egy hajszálnyival előrébb áll a listámon, mégse igazán csak neki
drukkolok, mivel a másik is legalább épp annyira kedvelhető, s szerintem
Eadlynhez illő személy.
Ha megengeditek, azért azt
viccesen megjegyezném (meg mert képtelen vagyok magamban tartani), hogy Eadlyn
a könyv során legalább annyiszor forgatja a szemét, mint Ana E. L. James: A
szürke ötven árnyalatában. Noha az is igaz, hogy Eady legalább annyira
irányításmániás, mint Christian Grey. xD (És ezek után már csak halkan merem
megjegyezni, hogy van itt nekünk egy olyan fiúkánk is, aki meg az ajkát rágcsálja.
Szóval ha találgatnom kellene, miket olvasott az elmúlt időben Kiera Cass,
legalább egy tippem biztosan lenne. :P)
A történetnek természetesen itt
még koránt sincs vége, remélem, senki nem hitte, még legalább egy kötetet
biztosan kapni fogunk, ami lezárja majd Eadlyn és családjának történetét – és
amiben remélhetőleg több Ahrent is kapunk majd, noha erre kevés esélyt látok,
pedig igazán jó karakter. Bár az is igaz, hogy egy külön novellácskát még
kaphat, ahogyan ha minden jól megy, akkor idén ősszel magyarul is jön a Happily Ever After, amiben olvasható
lesz A Királynő, Amberly, A Kedvenc, Marlee, A Díva, Celeste, és a már külön kiskötetben megjelent, de
kiegészítéseket tartalmazó A Herceg,
Maxon és A Palotaőr, Aspen történetének
rövid fejezeteket tartalmazó novelláskötete.
Egyszóval A Koronahercegnőt
ajánlom mindenkinek, aki szerette az előző három kötetet, egy esélyt mindenképp
megérdemel Eadlyn Schreave, Illéa jövendőbeli királynője.
Emlékezetes idézetek
a könyvből:
„– Blakely, igaz?
– I… – A hangja elcsuklott, ezért
újra kezdte: – Igen, felség.
– Amikor bemutatkozott,
egyfolytában a mellemet bámulta. – Az arcából kifutott a vér. Mintha komolyan
annyira cselesnek hitte volna magát, hogy senki sem veszi észre, mit művel. –
Tegye már meg, hogy ugyanilyen alaposan felméri a hátsó felemet is, miközben
távozik.”
„– Hát, nagyon remélem, hogy ezzel nem vagyok egyedül… de
számomra eddig a legnagyobb kihívást az étkezések jelentették. Mindannyiunk
tányérja mellé vagy tucatnyi villát szoktak odakészíteni…
Páran felnevettek, Gavril pedig bólintott.
(…)
– (…) Ön hogyan boldogul az étkezéseknél?
Ivan komoly képpel emelte fel mindkét kezét.
– Az én jelenlegi módszerem az, hogy minden villával egy
falat ételt teszek a számba, aztán kis kupacot építek belőlük az asztal közepén.
Eddig bevált a dolog.”
„Ránéztem, arra a ferde kis mosolyára, és egy percre képes
voltam minden másról megfeledkezni. Olyan érzés volt, mintha nem is zajlana
éppen a Párválasztó. Csak egy lány voltam, egy fiú társaságában. És pontosan
tudtam, mit szeretnék csinálni azzal a fiúval.
A nyakkendőt a földre hajítottam (…)
– (…) meg akarsz csókolni?
Halkan füttyentett.
– Te aztán egyáltalán nem vagy szégyenlős, igaz?
– Hagyd abba! Szóval, igen vagy nem?
Elbiggyesztette a száját, úgy tett, mintha alaposan meg
kellene fontolnia a dolgot.
– Hát, nem bánnám…
– És azzal tisztában vagy, hogy a csókolózásunk korántsem
jelenti azt, hogy kedvellek, valamint hogy soha, de soha nem mennék hozzád
feleségül?
– Hála az égnek!
– Helyes a válasz.”
„Hát ezért olyan szörnyű ötlet a szerelem: mert az ember
gyenge lesz tőle.”
„Eadlyn Schreave
vagyok, és nincs senki, akinek a hatalma az enyémhez lenne mérhető.”
Értékelés:
~ Yuri
Megjegyzések
Megjegyzés küldése