Ebben a rovatunkban a kedvenc könyves pasijaink kapnak főszerepet. Fincsi képekkel és kedvenc jelenetekkel. (Azt se felejtsétek el, hogy minden írás ebben a rovatban spoilerveszélyes lehet.)
Ha gimis álompasit kell megnevezni, az elsők között jut eszembe Cortez, Leiner Laura Szent Johanna Gimi sorozatának álompasija. A srác a felbukkanásával nemcsak Reni szívét dobogtatta meg, hanem számtalan magyar olvasóét is kortól függetlenül. Mondhatni Cortez jött, látott és győzött. Például megválasztották már könyves álompasinak is.
Reni első reakciója Cortezre olyan, amit szerintem már mindenki átélt életében legalább egyszer, amikor a suliban megpillantotta a dögös, menő srácot, akibe egy kicsit bele volt zúgva:
"– Na, Cortez is megtalálta a sulit. Éppen ideje volt, nem fogom életem végéig tartogatni a jegyzeteket – sóhajtotta tettetett unalommal az arcán, és becsapta a szekrényajtaját.
Elfordítottam a fejem, hogy odanézzek, és akkor… És akkor történt, hogy először megláttam Antai-Kelemen Ádámot, Cortezt. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, görcsbe rándult a gyomrom, és úgy éreztem, muszáj lehajtanom a fejem és úgy tenni, mintha csinálnék valamit, máskülönben elárulom magam. Deszkás cipőt, farmert és bő fazonú, fehér pólót viselt, fél vállán hanyagul lógott a hátizsákja, másik kezében a gördeszkáját tartotta. Összevissza meredező haja csak látszólag állt szerteszét, egyébként gondosan megcsinálta, és pont úgy nézett ki, ahogy kell, és ahogy jól áll neki. A folyosó végén Ricsivel beszélgetett, aztán szép lassan minden osztálytársunk köré gyűlt, és hallgatták."
Azt hiszem senkit nem ér meglepetésként, hogy a két "főszereplő"-ben semmi, de semmi közös nincs az égadta világon. Reni könyvmoly, stréber, alig vannak barátai és szégyenlős. Cortez ezzel szemben menő, mindenki vele akar lógni, a suliban béna, de egy csomó nyelven folyékonyan beszél és az IQ-ja is elég magas, állati jól néz ki, segít a nagyijának bevásárolni, és még gitározni meg énekelni is tud. Komolyan, ki ne zúgna bele?
És amikor több évnyi szenvedés után végre összejönnek Renivel, azt is bebizonyítja, hogy milyen vicces, fantasztikus pasi is ő, aki nem mellesleg baromi jól csókol...
"– Reni. Tudom, hogy ez neked fura – kezdte Cortez, megfogva a kezem. – És lehet, hogy ez most sokkolni fog. De azt hiszem, ideje elmondanom. – Igen? – vigyorogtam önfeledten.
– Nem csak arról van szó, hogy tudok olvasni. Szoktam is.
– Ez tényleg sokkolt, azt hiszem, le kell ülnöm.
– Ja, gondoltam, hogy erre nem vagy felkészülve.
– Hozzászokom a gondolathoz. Menni fog. Erős vagyok."
"– Érdekel, hogy mivel idegesítettél fel az első naptól kezdve? – suttogta halkan. – Igen – bólintottam bele a vízbe az állammal.
– Oké. Idegesített, hogy nem köszöntél. Idegesített, hogy jól elvoltál. Idegesített, hogy nem röhögtél azon, amin mi röhögtünk. Idegesített, hogy csak olvastál, és semmi más nem érdekelt. Idegesített, hogy kedvelted Neményit és jól érezted magad vele. Idegesített, hogy előttem ültél. Idegesített, hogy láttalak a szünetekben az udvaron. Idegesített, hogy amikor nem láttalak, kerestelek. Idegesített, hogy tetszettél. Idegesített, hogy olyan lánynak tűntél, aki soha nem foglalkozna velem. Aztán rohadtul idegesített, hogy beléd estem – fejezte be halkan, én pedig tágra nyílt szemmel néztem rá.
– Ez mikor történt? – kérdeztem vékony, még számomra is ismeretlen hangon.
– Folyamatosan."
És persze a híres "első" (igazából második) csókról sem feledkezhetünk el, ami megannyi Szent Johanna rajongó emlékezetébe örökre bevésődött:
"Az udvarra vezető ajtó hirtelen kivágódott mögöttünk, mire mind megfordultunk. Cortez kirontott az ajtón, ami erősen visszacsapódott. Lélegzet-visszafojtva néztem rá. Az ajtóban állt, homlokába hulló sötét tincsei alól fürkészve nézett, és csak ennyit kérdezett: – Melyik szeptember 8?
Tudtam miért kérdezi. A levelemben ezt a dátumot említettem arra vonatkozóan, hogy totál beleestem.
– Kilencedikben – mondtam halkan.
Cortez hitetlenül elmosolyodott, megindult felém, és abban a pillanatban gondolkodás nélkül én is odaléptem hozzá. Körülbelül fél lépésre tőle megálltam, ő pedig megragadta a karom, és határozott mozdulattal magához húzott. Nem tudom, hogy ő csókolt-e meg engem vagy én őt, esetleg egyszerre történt. Nem ez a lényeg. A gyomromban lévő valamennyi pillangó felébredt, és vadul csapkodni kezdett, miközben a mellkasom úgy hullámzott, hogy alig álltam a lábamon. Forgott velem az egész világ, és végig azt kívántam, hogy soha ne érjen véget. Mintha csak megérezte volna a gondolatom, Cortez továbbra sem engedett el, hanem többször, egymás után megcsókolt, én pedig alig kaptam levegőt, és a boldogságtól majd szétrobbantam. Végül a homlokát az enyémnek támasztotta, és két keze közé fogta az arcomat.
– Mennem kell – suttogta.
– Tudom – fúrtam bele a tekintetem az övébe.
– Megvársz? – kérdezte halkan.
– Két és fél éve mást sem csinálok – feleltem, mire lehunyta a szemét, és újra megcsókolt."
Ó, még annyi, de annyi idézetet lehetne kiemelni, jóformán az egész könyvet, mert eszméletlenül jó!!! Szóval, aki még nem olvasta, kezdjen bele mihamarabb, aki pedig szereti a történetet, épp itt az ideje egy újraolvasásnak, nem? Nektek melyik a kedvenc Cortez idézetetek a sorozatból?
~ Zephyrine
Megjegyzések
Megjegyzés küldése