Ebben a rovatunkban a kedvenc könyves
pasijaink kapnak főszerepet. Fincsi képekkel és kedvenc jelenetekkel. (Azt se
felejtsétek el, hogy minden írás ebben a rovatban spoilerveszélyes lehet.)
Carlos Fuentes Simone
Elkeles: A vonzás sza-bályai könyvének szabadszájú férfi főszereplője, a
három keménykötésű, kissé balhés mexikói testvér közül a középső. Carlos…
¡Dios mío!1 Mit áltatom magam, hogy képes vagyok összehozni két értelmes mondatot a kedvenc
Mex-icanómról. Ha komolyan elkezdenék itt áradozni róla, ti kifolynátok a
világból az ömlengésem miatt. Szóval inkább megkíméllek benneteket, és pár pontba
szedve, röviden bemutatom nektek a hét Heti pasijának választott Carlos
Fuentest.
Legyen a pasi gringo2 vagy Mexicano3, jó ha...
…tud főzni:
„– Segítek – ajánlkozik Kiara, mikor előveszem a tálakat, és kipakolom a serpenyőket a tűzhely mellé. (…)
– Nagy felfordulással fog járni – közlöm vele, miközben kezet mosunk.
Megvonja a vállát. – Nem gond. (…)
Elkezdem begyúrni a lisztet a vízzel. – Gyere, segíts!
Kiara mellém áll, és elkezdi megdolgozni a vizes, ragacsos tésztát. Néhányszor összeér a kezünk, és azt hiszem egyszer véletlenül a tészta helyett az ujját ragadtam meg.
Adok a tésztához még egy kis vizet, majd hátralépve figyelni kezdem.
– Milyen állagúra akarod? – kérdezi, miközben buzgón gyúr.
– Majd szólok, amikor befejezheted. (…)
Belepislantok a tálba. A lisztes keverék szépen összeállt. – Szerintem már jó lesz. Formálj belőle golyókat, én meg majd szétnyomkodom őket ezzel a serpenyővel. Nyilván nincsen tortillasütőtök, de majdcsak kitalálunk valamit. Vigyázz, nehogy összepiszkold azt a röhejes pólót!
Miközben feltúrom a konyhaszekrényt folpackért, hogy betekerjem a tésztagolyókat, mert így könnyebb lesz tortillaformára nyújtani őket, ütést érzek a hátamon. Lenézek. Egy tésztagolyó gurul a lábam mellett.
Kiarára pillantok. A kezében ott van egy újabb golyó, lövésre készen. Rám céloz vele.
– Te megdobtál? – kérdezem elámulva.
A másik kezével is felkap egy újabb lövedéket. – Igen. Megbüntetlek, mert kicsúfoltad a pólómat. (…)
– Büntetés, mi? – kérdezem, és dobálgatni kezdem azt a golyót, amit korábban elkaptam. – Ahhoz korábban kellett volna felkelned. A bosszú cseppet sem édes, chica4!
– Ahhoz először el kell hogy kapjál! – Kiölti rám a nyelvét, mint egy kiskölyök, és az udvar felé szalad. Hagyom, hogy egy kis előnyhöz jusson, miközben felkapom az egész tálat, és utána rohanok. Nálam van az összes muníció! – Ne bántsd a golyóimat! – Elkacagja magát. Elámulva nézem, hogy felkap egy asztalkát a teraszról, és azt használja páncélként.
– Inkább a te golyóid, mint az enyémek, chica! – Egymás után hajigálom utána a tésztagolyókat, egy sem marad a tálban.”
… van önbizalma:
„– Mert azt szeretném, ha Kiara mellett egy olyan pasas lenne, aki többet tud felmutatni egy dögös testnél, és egy férfias arcnál, amelynek láttán Adonisz elsírja magát.
– Soha nem fogod leépíteni az egódat? – kérdezi Westford.
– Soha.”
… tud a szavakkal bánni:
„– Szia, Carlos! – mondja a professzor, amikor bejön. – Milyen volt a REACH5?
– Szar.
– Egy kicsit részletesebben?
– Nagyon szar – részletezem, a szavaim csepegnek a gúnytól.
– Leborulok a szókincsed előtt – mondja.”
…mindig úriember:
„– Carlos? – kérdezem halkan.
Kinyitja a szemét, a televízió fénye ott ragyog abban a mély feketeségben. Szenvedély és vágy csillog a tekintetében. – Igen?
– Aludtál?
Halkan nevetni kezd. – Nem. Még véletlenül sem. Győzködtem magam, nehogy rád ugorjak.
A film elfelejtve, aggodalmaim elhessegetve, úgy döntök, hogy ideje letesztelni, mi van közöttünk. (…)
Kezébe veszi az arcomat, és kényszerít, hogy belenézzek abba a sötét, szexi, vággyal és szenvedéllyel teli szempárba. – Veszélyes játékot űzöl, chica…
– Tudom. De bízom benned. (…)
A kezem még mindig az arcára simul. Túlságosan tisztelem ezt a lányt ahhoz, hogy hazudjak neki. – Ne bízz bennem!”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése