Penelope Douglas: Misconduct

Gyakorlatilag írói karrierjének kezdete óta lelkes rajongója vagyok Penelope Douglasnek. Már nem is emlékszem hogyan, talán egy baráton keresztül figyeltem fel első regényére, a Bullyra, ami azóta Szívatás címen meg is jelent a WOW Kiadó gondozásában. 

Aztán jött az Until You, meg a többi regény, beléptem a street teamjébe és a rajongói facebook csoportjába, rajta keresztül megismerkedtem néhány igazán csodálatos amerikai hölggyel, akik nem csak kedvesek és viccesek, de számos példaértékű tulajdonságuk is van. Szóval mondhatom, hogy a Bully számomra egy egészen új világot nyitott meg, és sok-sok új kapcsolattal lettem gazdagabb általa.

Úgyhogy örömmel hallottam, amikor Pen úgy döntött, hogy új regényében elkalandozik a New Adult műfajtól, és a felnőtt regény felé veszi az útját. Aztán meghallottam, hogy a megjelenés csak decemberben esedékes, én pedig percekig, csak mérgesen bámultam a monitort, hogy én ugyan nem bírom ki addig…

De szerencsére nem is kellett! Egy nap megnyitottam a Kindle alkalmazásomat a telefonom, és mit láttam? A Misconduct egy ARC példányát, ami csodálatos szülinapi ajándékként csücsült ott, arra várva, hogy rávessem magamat. Amivel nem is késlekedtem.

Aki arra számít, hogy az értékelésem többi része is ilyen áradozós lesz, megnyugodhat, nem csupa vattacukor volt számomra ez a regény.

A történet egy Mardi Gras bálon kezdődik, itt találkoznak először a főszereplőink, és már rögtön itt az elején rájöttem, hogy én meg Easton (a főszereplő lány) nemigen fogunk egy hullámhosszra kerülni. Nem tudom, miért, egyszerűen volt benne valami, amitől inkább ellenszenves volt számomra, mint szerethető, de Tyler (a főszereplő pasi) rögtön felkeltette az érdeklődésemet, miután túltettem magam a mostanában már klisének számító multimilliomos zagyvaságon. Szóval döcögősen indultam el a közös utazásunkon.

Pörögtek a lapok, de Easton csak nem akart közelebb kerülni hozzám. Sőt, sokszor legszívesebben megcsapkodtam volna. Viszont Tyler teljesen megvett magának. Bunkó volt, igen, a legjobb esetben is csak közepesen jó apa, de próbálkozott. Mindennek ellenére változtatni akart magán, hogy helyrehozza a tönkrement kapcsolatát a fiával.

Azt hiszem, Penelope Douglas igazi erőssége a jelenetek szenvedélyes ábrázolása (sokszor az esőben, igen, ez már védjegy, mindig van legalább egy rész a könyveiben, ami viharban játszódik). Az összes regényében lángra gyúlnak a lapok, amikor a főszereplőink összekerülnek. Ez nincs máshogy itt sem. Hűha, néha már legyeznem kellett magamat, úgy kimelegedtem attól, amit ezek ketten műveltek. Szóval az erotika mérce az eget verdesi, mégse megy át pornóba. Kétség nélkül úgy vélem, hogy az ilyen jelenetek koronázatlan királynője Pen. Legalábbis számomra.

A másik, ami nagyon tetszett, Easton hozzáállása a tanításhoz. Igen, a főhősnő profi teniszversenyzőből lett tanárnő. Pen másik kedvence, a tiltott/tabu kapcsolatok megelevenítése, hiszen Easton Tyler fiának tanárnője. Szóval a hozzáállása, a szavai, ahogy vélekedett az oktatásról, egyszerűen sütött belőlük Pen hangja, aki ugyancsak tanárként dolgozott éveken keresztül. Ez tényleg bejött, ezért egy kicsit tiszteltem Eastont, de sajnos, a szívemet nem sikerült meglágyítania még így sem.

Viszont azt kell mondanom, hogy a történet többi szála elég gyengére sikeredett. Tyler fia alapos nevelésre szorulna. Oké, értem, az apja elszúrta, az enyém is, de ettől még nem szarok a világ többi részére, nem vagyok tiszteletlen és bunkó. Bár ez még írható a kamaszkor számlájára.

De az már nem, hogy nem is éreztem, hogyan alakult ki a két főszereplő között a szerelem, hisz jóformán csak akkor láttam őket együtt, amikor az ágyban, vagy épp asztalon voltak együtt, aztán, durr, mint egy villámcsapás már be is vallják olthatatlan szerelmüket. Nem éreztem, hogy épül, hogy fejlődik a kapcsolatuk, hirtelen volt az egész.

És ott van még Easton rejtélyes múltja, amiben annyi potenciál volt. Annyi mindent ki lehetett volna hozni belőle, mert nem volt klisés, ilyenről viszonylag ritkán olvasok, de Pen nem használta ki. Nem élt a lehetőséggel, szinte már elbagatellizálta.

A nagy csavar a végén meg, bár azt elismerem, hogy nem számítottam rá, egyszerűen nem durrant nagyot. Inkább csak lassan sípolva leeresztett a lufi.

Összességében véve azt mondanám, kiemelkedően jó erotikus, szenvedéllyel teli jelenetek és szópárbajok, de roppant gyenge történetszálak jellemzik a regényt. Nem lettek kihasználva az adódó lehetőségek, sok helyen el lett nagyolva a történet, bár Tyler karaktere elég kidolgozott, ez pluszpont. Ha az eszemre hallgatok 3-nál nem adnék többet rá, viszont nem tudok kilépni a rajongó bőrömből sem, ami meg a 4-et sikítja. Sokat rágódtam, hány pontra értékeljem, mert csalódtam. Jobbra számítottam, Pen tud ennél jobbat is, de mégiscsak hálás vagyok, hogy előre elolvashattam, és kicsit le is vagyok ezáltal kötelezve neki… Szóval nehéz volt dönteni.

Értékelésem:

~ Zephyrine

(A képek forrása a google és a Pinterest.)