Mindenki életében egyszer eljön a pillanat, amikor olyat kell tennie, amit egyetlen porcikája sem kíván, mégis tudja, hogy ez a helyes. Nálam akkor jött el ez a pillanat, mikor el kellett engednem a férfit, akit szívből szerettem. – Vége – ejtem ki a súlyos szavakat, melyek rárakódnak a szívemre és majd összenyomják. Néztem, ahogy a szavaim eljutnak Erik tudatáig. Látom a vonásai változásán, hogy mikor fogta fel a szavaimat. Döbbenten néz le rám, s már nyitja a száját, hogy tiltakozzon, de belé fojtom a szót. – Ne is próbálj lebeszélni! Ugyan már, mégis kit akartunk átverni?! – nevetek fel kínomban. – Erik, mindketten tudtuk, hogy ez nem fog működni. – Ez nem igaz! – Dehogynem. Két külön világban élünk, csak idő kérdése volt, hogy egyikünk mikor ábrándul ki – vonom meg lazán a vállam és szilárdan nézek elkerekedett szemébe, melybe szavaim hatására mérhetetlen fájdalom költözik. – Szóval… – elcsuklik a hangja. – Igen, már nem szeretlek. – Becsukom a szám, mielőtt még ...
