Egy ismeretlen megmentő.
Egy nyugtalanító titok.
A szerelem nem mindig sima ügy…
A fiú figyelte a lányt, de nem ismerte őt. Aztán egy váratlan összecsapás jóvoltából a megmentőjévé vált…
Tagadhatatlan vonzerő hatott közöttük. Ám a múlt, amelyen a fiú kemény munkával igyekezett felülkerekedni, és a jövő, amelybe a lány őszinte hitét vetette, azzal fenyegetett, hogy elszakítja őket egymástól.
Csak együtt vehették föl a harcot a fájdalom és a bűntudat ellen, nézhettek szembe az igazsággal, és találhattak rá a szerelem nem várt erejére.
~°♥°~
Véleményem:
A könyv egy véletlen folytán, egy gyors döntés eredményeképp került a kezembe. A borítója tetszett, de a fülszöveg nem sokat árult el, tehát nem volt mi ténylegesen meggyőzzön.
Az igazság az, hogy annak ellenére, mennyien dicsérték, tartottam tőle. Féltem, hogy ebben is azt fogja jelenteni a rosszfiús imidzs, hogy mindent az öklével intéz el a főhős. És, hogy a főhősnő csak hiszi, hogy vagány miközben hisztis és felelőtlen – és hogy a történet nem áll másból, mint abszurd helyzetekkel tarkított szerelmi vívódásukból.
De nagyot tévedtem!
Kacagtam és pityeregtem, hiperventilláltam és bosszankodtam, ha éppen olyan részt olvastam. Egyszóval mindent megadott számomra ez a történet!
Műfaját tekintve New Adult besorolású. Ezekben a könyvekben a szereplők fiatal felnőttek, többnyire főiskolások/egyetemisták, vagy esetleg olyanok, akik épp kikerültek a nagybetűs életbe. A szereplők problémái komolyabbak, mint az ifjúsági (Young Adult műfajú) regényben szereplőké, ahogyan a romantikus jelenetek is több erotikával vannak megfűszerezve.
És még egy nagyon fontos műfaji jellemzője van ezen besorolású könyveknek, az pedig nem más mint a komoly, valós témák boncolgatása.
Az Egyszeregy központi témája a nők ellen elkövetett nemi erőszak.
Lucas nem egy kimondott rosszfiú, bár nem élt mindig mintagyerekként. Követett el hibákat, de tragikus előélete után ez talán nem is olyan meglepő. Viszont felül tudott kerekedni régi önmagán, továbblépett, maga mögött hagyta azt a fajta életvitelt, amit sokáig folytatott, és kemény szorgalommal tett azért, hogy eljusson oda, ahol most van. Nem lehet neki könnyű a múlt árnyaival a sarkában, de nem sajnáltatja magát, az öklét is csak akkor használja, ha az indokolt. Védelmező típus, bár nem fehér lovon, mint inkább motoron érkezik. Ezenfelül pedig önzetlenül segít másoknak, hogy ne legyenek valami olyan áldozatai, ami sajnálatosan napjainkban szinte mindennapos.
Kinézetét tekintve nem a lányos apák álma.
Vállig érő barna hajkoronája ugyan csinos pofit keretez, aminek ékessége egy szürkéskék szempár, de testét megannyi, többnyire jelentéssel bíró tetoválás fedi. Míg alsó ajka jobb felén vékony ezüstkarika csillog.
Viszont szeret és tud is rajzolni, és fontos is számára ez a kifejezési mód, legfőképp mivel elhunyt édesanyjától örökölte a művészgéneket.
Ezzel szemben Jacqueline egy szerény, mindig színjeles tanuló, helyes, kedves (és a későbbiekben kiderül, mennyire erős) lány, akinek felsőbb körökben mozgó szüleivel felszínes a kapcsolata. Nem mindennapi hangszert választott magának lány létére, de a bútor méretű nagybőgőjével jó barátok. Álma, hogy zenetanár lehessen, aminek a legjobb módja egy neves konzervatóriumban (zeneoktatási intézményben) tanulni, csakhogy egy rosszul meghozott döntés folytán rossz helyen kezdi meg tanulmányait. Ráadásul nem sokkal ez után csúnyán összetörik a szívét, ami komoly megpróbáltatást jelent neki. Mindezek felett pedig rövidesen valami olyan áldozatául válik majdnem, ami minden nő legszörnyűbb rémálmainak egyike.
Kinézetéről sajnos szinte semmi nem derül ki, de legjobb barátnőjét, Erint mindenképp meg kell, hogy említsem, ugyanis az eddigi legjobb, leghumorosabb legjobb barátnő karakter, akivel mindezidáig találkoztam. Se nem túl sok, se nem túl kevés mind jelenlétét, mind személyiségét tekintve. Mindvégig ott van Jacqueline mellett: kiáll mellette, támogatja, és nem hagyja, hogy elvesszen. Ő segít neki túllépni a hallgatáson és meghozni a leghelyesebb döntést.
Szerettem J.-ben, hogy nem játszotta meg magát. Nem mutatta mennyire vagány, és nem viselkedett úgy mások előtt, mintha az élete tökéletes volna, miközben ő is küzd a mindennapi gondokkal – család, szerelem, iskola.
Egyszer nem láttam hisztizni, vagy drámát csapni, még akkor sem, amikor rájött Lucas és Landon titkára.
Tetszett, hogy nem egy naiv, szűz, stréber csajról olvasok, aki, miután összetörték a szívét, majd megismerkedett egy helyes, kedves fiúval, egy csapásra annyira oda lesz érte, hogy teljesen elfeledi a régi szerelmet – mert ilyen hirtelen váltás nincs a valóságban!
A történet ott veszi kezdetét, hogy Jacqueline-nal szakított a barátja, mondván, ha politikus akar lenni, később már nem lesz lehetősége kiélnie magát. J. ezután depresszióba esik, amiből két hét után legjobb barátnője és szobatársa Erin rángatja ki. Elmennek bulizni, ahonnan úgy alakul, hogy egyedül indul haza, ám a parkolóban megtámadja exe egyik haverja. Csak egy jókor, jó helyen lévő idegennek, Lucasnak köszönhető végül, hogy nem válik nemi erőszak áldozatává. Ezután Lucas, akit J. addig még sosem látott a campuson, egyre sűrűbben bukkan fel a közelében. Mindeközben Jacqueline-nak van mit bepótolnia az iskolában, ugyanis bukás fenyegeti közgazdaságtanból. A professzora szerencséjére ad neki egy utolsó esélyt, és a korrepetitora nevét: Landonét. J. ezek után szoros napirendje miatt e-mailben veszi fel Landonnal a kapcsolatot, hogy segítséget kérjen tőle a felzárkózáshoz. A srác idővel egyre szimpatikusabbá válik számára, miközben a kapcsolata Lucasszal kezd igencsak elmélyülni. A két fiú nem is különbözhetne jobban egymástól – vagy talán mégsem ez a helyzet?
A magam részéről arra, hogy a nemi erőszakról ír valaki egy többségében fiataloknak szóló, de idősebb korosztályban is szívesen forgatott könyvbe, ráadásul nagyon hasznos és részletes önvédelmi segédletet is mellékel, mindezt úgy, hogy az egész megmaradjon egy élvezhető szerelmi történetnek, arra nem tudok mást mondani, minthogy egy nagyon jó gondolat, és figyelemreméltó cselekedet!
Az útmutatón túl természetesen ott a visszaigazolás is, miszerint az áldozatok nem tehetnek arról, ami velük történt (egyetlen esetben sem, bármit is tettek vagy mondtak előtte), tehát nem szabad magukat okolniuk, elzárkózniuk. És a tanács, hogy le kell küzdeni a hamis szégyenérzetet, hiszen a tudattal élni százszor rosszabb, majd pedig nem félni és titkolózni, hanem igenis lépni, tenni valamit az ügyben. Mert mindezzel nem csak a maguk lelki terhét könnyíthetik meg, de erőt adhatnak másoknak is, arról nem is beszélve, hogy elébe mennek annak, hogy a tettes másokkal is hasonlót tegyen.
Valamint azon túl, hogy még arra is emlékeztet minket a könyv, milyen fontos felelősen dönteni a jövőnkről, a magunkban hordozott lelki traumák, és a velük gyakran összekapcsolódó, még ha hibásan is gyötrő bűntudatról is szót ejt.
Sokat gondolkoztam, mit is hozhatnék fel negatívumként, de végül feladtam – csak a fejem fájdult meg tőle. Az igaz, hogy kissé kikövetkeztethetőek az egymás utáni történések, ennek ellenére mégis folyamatosan izgalomban tartottak a leírtak. Ráadásul az események mindig jobban alakultak mint hittem volna, és a megoldások is gyorsabban jöttek, gördülékenyebben zajlott le minden, mint nagy általánosságban a hasonló romantikus regényekben. Nem volt felesleges hiszti, illetve idegtépő játszadozás az írónő részéről, aminek az egyetlen értelme csak az oldalak növelése, nem pedig az, hogy minél jobban várjuk, mikor rendeződik minden és lehetnek együtt a szerelmesek.
Tehát ez egy könnyed, mégis mély mondanivalókkal rendelkező történet, amit kellő mennyiségű humorral és romantikával ellensúlyoztak, tehát ne féljetek tőle!
Illetve még a magyar fordításról annyit el kell mondanom, hogy a valaha általam találkozott legjobb fordítással rendelkezik, kiadótól, műfajtól és minden egyébtől függetlenül. (Lányok/hölgyek, ha hiszitek, ha nem, egy férfi fordította!)
A könyvet elsősorban olyanoknak ajánlom, akik szeretik a szép szerelmi történeteket finoman adagolt erotikával fűszerezve, akik nem bánják, hogy a főszereplők már kinőtték a középiskola padjait, és nem zárkóznak el a komoly témák feszegetése elől. Valamint olyanok figyelmébe ajánlom nagyon a regényt, akiknek kissé elege van már a többkötetes sorozatokból! Itt már 330 oldal után megtudni azt, mi lesz végül kedvenceiddel. Noha azt azért hozzá kell tennem (bár ez inkább örömhírül fog szolgálni mindazoknak, akiket megfogott a történet), hogy Tammara Webber bejelentette, jövőre (2014. május 6-án) megjelenik Lucas története Breakable (~Törékeny) címmel. De, mint ahogyan azt az írónő is hangsúlyozta, egymástól függetlenül is olvasható, külön-külön is teljes egészet alkotó kötetek lesznek! A Breakable se nem az Easy – Egyszeregy folytatása, se nem a benne történt események Lucas szemszögéből való bemutatása. Ez a kötet egy előzmény történet lesz, aminek középpontjában a Lucasszal az előtt történtek állnak, hogy megismerkedett volna Jacqueline-nal.
Emlékezetes idézetek a könyvből:
„– Éppen ez az! Ne gondolkodj, cselekedj! Szépen elcsábítod ezt a Lucas gyereket, és baromira megvigasztalódsz vele. Ez a helyzet a rossz fiúkkal: egy pillanatig sem zavartatják magukat attól, ha fájdalomdíjul szolgálnak, mert egyébként sem maradnának meg melletted sokáig. Valószínűleg él-hal érte, hogy fájdalomdíjnak használd, különösen ilyen szituban, mint ez a mostani, amikor mindenféle csúnya dologra kell megtanítania téged.”
„A professzor úr feszélyezetten mocorgott, és újabb zsepit nyújtott felém. – Jaj, az ég szerelmére… ahogy a lányomnak is mondtam, nincs az a fiú a földkerekségen, akiért érdemes ennyit szenvedni. Én csak tudom, én is voltam fiú.”
„Bambán vigyorogtunk egymásra, azután támadó és áldozat szerepet cseréltünk.
– Na és mikor jön a tökön rúgás? – kérdezte Erin.
Don sóhajtva csóválta a fejét.
– Esküszöm, minden csoportban kifogok valakit. A rúgásokat a következő alkalommal vesszük. És gondom lesz rá, hogy maga – mutatott Erinre – Lucasnál álljon sorba.
Erin ártatlan képet vágott.
– Hát nem vesznek föl olyan Michelin-figurás pufiszerkót?
– Fölvesszük, de mindent az sem tompít le.
– Hihi – örvendezett Erin, és Don összevonta a szemöldökét.”
„Riadtan jöttem rá, mit jelez zsigeri reakcióm: féltékenységet. Egy srác miatt, akit alig ismerek, akivel több nyálat váltottam, mint szót.”
„Levette a sapkáját, és az ágyra dobta, a ceruzáját a vázlatfüzetre helyezte, majd két kézzel a lelapított hajába túrt, azután szétrázta, ezzel szénaboglyává változtatva a fejét. Te jó isten! Amikor a fején át lehúzta a kapucnis felsőt, azzal együtt a fehér pólója is fölcsúszott egy picit, én pedig választ kaptam arra a kérdésemre, hogy meddig terjednek a tetoválásai. Bal oldalán négy sor szöveg kígyózott kisilabizálhatatlanul apró betűkkel. A jobbon valamiféle kelta kinézetű minta ellensúlyozta. Ráadásul most már tudtam, mit értett Erin nyalogatni való hason.”
„[…] sajnáltam, hogy nincs erőm megkérdezni, csak ürügy-e, hogy modellt ülök neki, és megmondjam, hogy ha ürügy, arra semmi szükség. A szemébe néztem.
– Szeretném.
A füle mögé dugta a ceruzát, mint aki nincs meggyőződve erről.
– Hm. Milyen póz a legkényelmesebb neked?
Nem mondhattam ki hangosan a válaszokat, amelyek erre a kérdésre az eszembe villantak, de az arcomon futótűzként terjedő pirosság elárult. Lucas a foga közé kapta az alsó ajkát, és biztosra vettem, hogy nevetést igyekszik visszafojtani ezzel. A legkényelmesebb póz? Mit szólnál ahhoz, ha párna alá dugnám a fejemet?”
Értékelés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése