Kresley Cole: Arkánum-krónikák ~ Eszter

„Te voltál a Május Hercegnője. A Vörös boszorkány Phyta volt. Te vagy a Méreghercegnő. Te vagy mind, a Lótusz Hölgye, a Flóra Úrnője, a Tövisek Királynője.”

Kivételesen az első részről kezdenék pár gondolattal, mert arról anno nem született bejegyzés, de említést kell tenni róla is, mert megérdemli. Kresley Cole-t már régóta a kedvenceim között tartom számom, eddig minden magyarul megjelent könyvét olvastam és szerettem, kíváncsi voltam mit alkot ifjúsági kategóriában, de nem okozott csalódást. Szerettem, hogy váltott szemszögben ír, és meglepődtem, hogy itt nem így lesz, de hamar megbarátkoztam ezzel is. Az eleje egyszerűen kezdődött, megismertük Evie-t, aki problémái ellenére is elkezdi új évét az iskolában. Az egyik új srác, Jack fel is figyel a lányra, de két teljesen különböző világban élnek. Eddig nagyon sablonos is lehetne, itt még ismét megijedtem, hogy az írónő, ilyen közhelyes sztorira pazarolja a tehetségét, de hamar megváltozott a történet. :)

„Ez a játék mindenkit hidegvérű gyilkossá tesz.” 

Teljesen magával ragadott az Arkánumok világa és velük teljesen újat alkotott az írónő. Hozta a (számomra) kötelező fantasy elemeket is: különleges képességek, eleinte tudatlan hősnő, aki idővel ráébred valódi önmagára, imádni való főhős, aki kifelé játssza az elérhetetlent, de a megfelelő személy számára megenyhül. A felvezetés ötletes, felvázolja a jövőt és emiatt is várom, hogy pontosan hova is lyukadunk ki. A Villanás utáni világ is sok meglepetést tartogat, nem lehetett nyugodtak, bármikor rosszabbra fordulhat a dolog. Mindkét főszereplő meggyőzött és a cselekmény is, imádtam, ezért vártam epedve a folytatást, na meg az izgalmas lezárás miatt.

„A halálod az enyém, és az életed is.”

Nehéz volt kivárni a két évet, hogy kezembe vehessem a második részt, de teljesen megérte, egyáltalán nem okozott csalódást. Míg korábban még csak felmértük a terepet, itt már elindult az igazi játék. Több izgalmas összecsapást is láthattunk és új érdekes kártyalapok bukkantak fel. Az könyv első fele volt inkább eseménydúsabbnak mondható, Evie terveket szövögetett, hogy miként éljék túl ezt az egészet. A második felére lehetne mondani, hogy egy helyben toporogtunk, de ha nem is történt sok tényleges előrelépés, rengeteg mindent megtudtuk két fontos szereplő múltjáról. Végre találkoztunk a titokzatos és magányos lovaggal és nagyon szerettem a könyvnek ezt a részét is. A befejezés persze most se volt izgalommentes, van miért várni a folytatást, és csak remélni tudom, hogy nem kell újabb két évet várni rá.

„A Halál az Életet akarja. Közelség, csábítás, szabadság.”

 

Már korábban is szerettem Evie-t, mert bár nem egy tökéletes, mindig feltalálja magát típusú hősnő, mégis ha a szükség kívánja igazán talpraesett tud lenni. Itt már többször felbukkant Császárnői énje, de még van mit tanulnia, hogy ha el akarja érni régi fényét vagy legalábbis nagyon kíváncsi vagyok, hogy ki tud e mást hozni a helyzetéből. Jacket természetes, hogy szerettem. Mindent megtesz, hogy megvédje a lányt és bebizonyítsa neki, hogy több van benne, mint amennyit elsőre gondolhatunk. Természetesen ne várja senki, hogy semmi bonyodalom nem várható közöttük, mert anélkül unalmas maradna minden, de szerintem okkal gondolom, hogy Jacknek is maradtak olyan tartalékai, rejtett képességei, amivel még meg tud lepni. És mellettük lépett színre egy újabb főszereplő, a Halál. Természetesen úgy alakított a szálakat az Írónő, hogy őt is megszeressem, sőt sikerült összezavarnia, hogy mit is szeretnék a folytatásban.

„Amikor segít, sebez.”

Az első részben már négy másik kártyát megismertünk, a Remetét (akiről nem is érdemes több szót pazarolni), a Holdat, a Mágust és a Bolondot. Szeretnék mindenkit, vagy minél több lapot megismerni, mert nagyon különleges képességeket kaptak az Írónőtől és kíváncsi vagyok még miket tartogat. Utóbbi három lap és Evie szövetséget köt, mert szeretnének kiszállni a játékból és szeretnének egy másik befejezést. Amikor megismertük Selenát még nem gondoltam volna, hogy ilyen hűséges társ lesz, sokat nőtt a szememben. Ebben a részben a Halál mellett, az Erő, az Ördög, a Főpap, a Torony, az Ítélet és a Világ megtestesítőit láthattuk, azt hiszem ebből is látszik, hogy nem unatkozhattunk. Lark személye volt most nagyon megosztó, nem lehet tudni, hogy kihez hűséges és hogy később még Evie számíthat e rá, de szeretném, hogy még találkozzunk vele.

„Én a Halál vagyok, te pedig az Élet. Téged nekem teremtettek.”

Jaj, és lezárásként hozzáteszem, hogy én nagyon örültem a borítóváltoztatásnak. Az első részét imádtam, de a másodikat sose éreztem az igazinak, mert nem nyert meg magának a borítón látható halál, de így nagyon mutatós lett. :)

„Gyere, érints meg.. de megfizeted az árát!”

És a végére érdekességként összegyűjtöttem nektek a kártyákat és a hozzájuk tartozó szereplőket.

0/XXII. A Bolond, a Játékmester (Matthew): Ravasz, mint a róka.
I. A Mágus, az Illúziók Mestere (Finneas): Ne ezt a ezt a kezet nézd, hanem azt!
II. A Fenséges Hercegnő, a Mélyek Úrnője (Circe): Fenyegetés a mélységből!
III. A Császárnő, a Tövisek Úrnője (Evie): Gyere érints meg… de megfizeted az árát!
IV. A Császár, a Kövek Ura (Richter): Földrengés előttem!
V. A Főpap, a Sötét Rítusok Királya (Guthrie): Vár ránk a hentesmunka!
VI. A Szeretők, a Herceg és a Hercegnő Őperverzsége (Vincent és Violet): A magunk módján szeretünk.
VII. A Szekér, a Gonosz Bajnok (Kentarch): Jaj a hitvány legyőzőiteknek!
VIII. Az Erő, a Fauna Úrnője (Lark): Fogak és karmok vöröse!
IX. A Remete, az Alkimista (Arthur): Egy bölcs ember fiatal álarcban.
X. A Szerencsekerék, a Sors Úrnője (Zara): Senki se tudja hol áll meg.
XI. Az Igazság, aki Elboronál (Spite): A vér mondja meg, és vér fog folyni. De az átkozottak könnyei mindig édesek.
XII. Az Akasztott Ember, a Rejtélyes Nagyúr: ismeretlen
XIII. A Halál, a Végtelen Lovag (Aric): ismeretlen, képes elrejteni azt
XIV. A Mértékletesség, a Bűnök Gyűjtője (Calanthe): Összezúzlak bűneid súlyával.
XV. Az Ördög, az Aljas és Gyalázatos (Ogen): Lakomát csapok a csontjaidból!
XVI. A Torony, a Villámok Ura (Joules): Szemeket az égre, fentről csapok le!
XVII. A Csillag, az Arkánumok Navigátora (Stellan): Megrohanlak, mint az alkony.
XVIII. A Hold, a Kétség hozója (Selena): Íme, a Kétség Hozója!
XIX. A Nap, a Nagy Fényhozó (Solomon): Mellettem minden árnyék.
XX. Az Ítélet, az Arkangyal (Gabriel): Sólyomként figyellek!
XXI. A Világ, a Földöntúli Teremtés (Tess): A markomban vagytok!

~ Eszter