A SZJG rajongótáborát számos ismerősöm gyarapítja, így megragadtam az alkalmat és kikérdeztem őket a sorozatról. Íme a válaszok, hogy miért is érdemes megismerni Leiner Laura sorozatát:
1. Mitől lett különleges számodra a SZJG?
Perecz: Számomra azért lett különleges, mert egyrészt magyar írótól ritkán tetszik megy egy könyv - az okát igazán nem tudom, másrészt nem egy tucatkönyv, mert valljuk be, gimisekről ilyen részletesen még nem olvastunk. Harmadrészt pedig azért, mert nem lehet nem szeretni, vagy ha igen, azt én nem értem, mert egyszerűen úgy jó, hogy van. Na ez elég hülyén hangzott :)
popKORN0725: Szerintem a könyvek legnagyobb erőssége az, hogy nem Laura próbálta elmesélni ezt a történetet, hanem Reni, és talán pont emiatt lesz olyan, amilyen. Igazából nem tudom megmondani, hogy mi az, ami miatt függőséget okoznak a könyvek, mert ehhez szerintem a stílus és a humor kevés, sokkal több mindennek kell együtt állnia, és vitathatatlan, hogy itt minden tökéletesen klappol.
Claretha: Én először, nem titok, Cortez miatt kezdtem el olvasni. Sokat hallottam róla, és az alapján olyan srácnak tűnt, hogy mindenképpen el kellett olvasnom a regényeket. Aztán bekerült a képbe a többi szereplő, és egyszerűen csak elvarázsolt és magába szippantott a történet. Laurának fergeteges humora van, és engem elsősorban ez kötött nagyon a lapokhoz. Már tucatszor újraolvastam mindegyik regényt, és még mindig hangosan nevetek a jeleneteken, akár egy zsúfolt villamos közepén is. :)
mucu: Mert újból gimis lehettem Reni által. Olvasás közben vissza jöttek azok az érzések, emlékek, amiket már elfejtettem. A sulirádió, bandázások a folyosón, vagy az udvaron, a féktelen vihogások, a büfénél a sorbaállások, házik, dogák, óriási puskázások, szerelmek, csalódások, vágyódások, a bulik előtti izgalom. Vissza vágytam. Nagyon.
2. Mennyire hasonlít a történet a Te gimis éveidre?
Perecz: Hasonlít nagyon Én sem voltam népszerű lány, nekem is mindig olyan szerelmeim voltak, akik még csak észre sem vettek, voltak barátaim is, de nem sok. Kevésbé voltak pörgősek az én gimis éveim a suliban, mint ott, a baráti köröm is a sulin kívül alakult ki inkább.
popKORN0725: Semennyire, de egy másik világban hasonló osztályt szerettem volna magamnak, hasonló tanárokkal és iskolával.
Claretha: Hm, azt mondanám, hogy az enyémekre nagyon hasonlít. Ugyanilyen lökött osztályom volt, és ugyanilyen hülyeségeket követtünk el, mint Reniék. Ráadásul mi is nagyjából ugyanazokon a szakaszokon mentünk keresztül, mint ők. Ugyanúgy rajongtunk a suli legmenőbb srácáért/srácaiért, ugyanúgy odavoltunk az éppen aktuális hírességekért, ráadásul az én gimis éveim pont úgy alakultak, hogy kb. kilencedikben még az iwiw, myVip volt a menő, és csak tizedik környékén kezdett elterjedni a fecebook, szóval még ez is stimmel :)
mucu: Nem sokban, de vannak párhuzamok. Nálunk is többen voltak a fiúk mint a lányok (egy negyven fős osztályban nyolcan voltunk lányok), és a mi sulink igyekezett minél több programot biztosítani számunkra (szakkörök, tanulmányi versenyek.)
3. Melyik szereplővel tudtál a legkönnyebben azonosulni és miért?
Perecz: Renivel. Egyértelmű. Nem voltam ugyan éltanuló, de a viszonzatlan szerelem, a láthatatlanság, a kevés, de igaz barát, az elszúrt helyzetek nálam is megvoltak. Kingával azért, mert én is elég céltudatosan tanultam, hogy elérjem, mi is akarok lenni, ha nagy leszek. Zsoltival a kövérsége miatt tudtam, Gáborral a szótlansága miatt - bár ezt én kinőttem - Robival és Andrissal azért, mert nekem is volt rokker korszakom. Talán úgy mondanám, hogy majdnem mindenkiben volt valami, ami miatt szerettem, és azonosultam vele. Nem sok, lehet csak nüansznyi, de volt.
popKORN0725: Kingával, mert természetileg én is ilyen vagyok, ezen felül hasonló gondolkodású, mint én. Bár nálam sokszor hamarabb pattant volna el a húr Renivel szemben :D
Claretha: Nincs egy meghatározott személy, akivel azonosulni tudtam. Majdnem mindegyik szereplőben van valami, ami egy kicsit bennem is megtalálható. Pl.: Reniből egyértelműen a könyvekhez fűzhető szeretete található meg bennem is, Cortezzel a zenei és filmes ízlésünk hasonló, Dave-vel és Macuval az Apple termékek iránti rajongás a közös bennünk, nagyjából nekem is olyan a viszonyom a kémiához, mint Ricsinek, de még sok-sok ilyen apróság van, ami összekapcsol egy-egy szereplővel.
mucu: Abszolút Reni. Igaz én nem voltam kitűnő tanuló, de anno ugyan olyan könyvmoly voltam én is, és vagyok most is. Szerettem, hogy csendes, lojális, és idegesítően naív.
4. Milyen a hangulata?
Perecz: Alapvetően vicces, szórakoztató volt számomra. Voltak drámák, de összességében elnyomta a sok poén és vicces szituáció.
popKORN0725: Könnyed és humoros. Olykor bosszantó és idegesítő. És azt hiszem mondhatom, hogy nosztalgikus azok számára, akik már kikerültek a gimis iskolapadból.
Claretha: Szerintem tipikus magyar gimis hangulata van. Laura nagyon szépen végigvezette, hogy az egyes években milyen érzelmek irányítják a diákokat, és milyen problémák vannak jelen az életükben. A kilencedik az ismerkedés, összeszokás éve, barátságok szövődnek, majd tűnnek el. A tizedik egy átkötő év. Megszilárdulnak a barátságok, jobban kiéleződnek egyes konfliktusok, ilyesmi. Tizenegyedikben mindenki megőrül. A tizenkettedik pedig egyértelműen a búcsú éve. Minden a szalagavatóról, az érettségiről, a továbbtanulásról szól. És persze azt itt is meg kell említeni, hogy a humor milyen erősen jelen van minden regényben, milyen erősen átszövi a történetet.
mucu: Nekem nosztalgikus, a fentebb leírtak miatt.
5. Kedvenc idézet
Perecz: nagyon sok van. Egyet emelnék ki. Gábor beszédének legvégét. Mert ez szerintem többet mond mindennél: „Máday igazgatóhelyettes asszony! – nézett rá, Máday pedig felvont szemöldökkel, amolyan „na halljam, ne kímélj!” pillantással várta, mi lesz ebből. – Önnek csak köszönjük. Hogy mit? Például, hogy részesei lehettünk valami jónak, valami emlékezetesnek, valami összetartónak és építőnek, valami olyannak, amiben mindenki ugyanúgy számít, amiben nincsenek kivételek, ami mindenkinek ugyanúgy szól és ugyanazt jelenti. És hogy ez mi? Az egész Szent Johanna Gimi.”
popKORN0725: „– Amit a legjobban szeretek Emóban, az az, hogy egyáltalán nem erőltetett. Bírom, ha festékes a ruhája, az arca, a keze, a bakancsa. Bírom, hogy elmegyünk kajálni, és bármit megeszik, sőt, szerintem azt se tudja, mi az a szénhidrát. Bírom, hogy mindig hangosan röhög, és nem érdekli, hogy mások mit gondolnak róla… Bírom, hogy fura ruhákat hord, hogy idétlenségeket néz, hogy magasról tesz a divatra, hogy minden rohadt „cuki” kép láttán visongani kezd, és állandóan meg kell ígérnem, hogy megszerzek neki valami kisállatot. Bírom, hogy nem nyafog a robogón, hogy bármilyen filmet megnéz, hogy tudok vele playstationözni, hogy lehet vele röhögni és hogy akármikor csinálhatom ezt, mert nem jajgat érte – mondta, aztán hirtelen odanyúlt Virághoz, és két kézzel összekócolta a haját. Virág tényleg nem kezdett el vinnyogni, csak hangosan nevetve hagyta, hogy Ricsi a fél karjával megragadva magához ölelje, majd folytatta. – Kit érdekel, ha ma elfelejtett fésülködni? Ez legyen a legnagyobb hibája – vonta meg a vállát. – Teszek rá. Nézd meg őket – biccentett Edináék irányába, akik hárman igyekeztek a suli felé, konkrétan a teljes őszi divatkatalógusba öltözve. – Belőlük van egymillió. Emóból meg egy.”
Claretha: „…Önnek csak köszönjük. Hogy mit? Például, hogy részesei lehettünk valami jónak, valami emlékezetesnek, valami összetartónak és építőnek, valami olyannak, amiben mindenki ugyanúgy számít, amiben nincsenek kivételek, ami mindenkinek ugyanúgy szól, és ugyanazt jelenti. És hogy ez mi? Az egész Szent Johanna gimi.”
mucu: Muszáj kettőt kiemelnem, mert nem tudok választani. …„A ragyogó napsütésbe kiérve ösztönösen hunyorogtam, majd megtorpantam. Ültek a padomon. Kissé megremegett a térdem, de azért erőt vettem magamon, és továbbmentem.
– Te mit csinálsz itt? – kérdeztem Cortezt, aki a pad támláján ült, és ölébe ejtett kezében tartotta a zenelejátszóját.
– Ülök – felelte olyan stílusban, mintha ez azért elég egyértelmű lenne. Jó, tényleg az volt, a vak is láthatta, csak éppen…
– Miért itt? – kérdeztem cseppet sem kedvesen.
– Tudtommal már nem foglalt ez a hely – nézett mélyen a szemembe, nekem pedig felkeltek a pillangók a gyomromban, és úgy döntöttek, hogy egységes erővel próbálnak kiszabadulni.”…
…”Arra kaptam fel a fejem, hogy mindenki füttyögni és tapsolni kezd, és körülöttem mindenki felfele néz.
– Mi az? – kérdeztem, és megkértem Bálintot, kicsit álljon arrébb, hogy lássam, amit a többiek. Aztán összeráncolt szemmel néztem a termünk felé, ahol Cortez kinyitotta az ablakot és… Úristen. Akkor már a szám elé kaptam a kezem, ügyet sem vetve arra, hogy a forrócsokim leesett, és kiömölve mély, barna lyukat vájt a hóba.
Cortez belekapaszkodott az ablakkeretbe, majd fölpattant egy padra, és kiállt az ablakba! Mindenki döbbenten nézte, Ricsi vigyorogva bólogatott, Virág elképedve bámulta, Dave és Macu vették telefonnal, Zsolti fütyült, Kinga ordított, hogy „Megőrültél? Kiesel!!!”, az a-s lányok sipákoltak, mindenki más pedig lefagyva, elképedve nézte.
– Oké – szólalt meg Cortez, amikor biztonságosan megfogta az ablakkeretet, és kihúzta magát. – Figyelnétek kicsit? Kösz – kezdte, és tekintetével körbepásztázta az udvart, majd megállapodott rajtam. Jaj, ne! Azt hiszem, legalább kétszáz volt a pulzusom, és alig mertem levegőt venni, annyira féltem, hogy baja esik. – Ott a padon… – mutatott felém.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése