A második világégéskor születtem. Legendák szóltak egy olyan korról, amikor az emberek hosszú ideig éltek. Én dajkamesének tartottam. Az én világomban senki sem érte meg a negyven évet. Egy enklávéban éltem, ahol a legidősebb közülünk huszonöt éves volt. Némelyek azt suttogták, megváltás lenne számára a halál, de igazából csak nem akarták a saját maguk jövendőjét látni.Pikk amióta csak az eszét tudja, vadásznő szeretett volna lenni. A vadászok feladata élelmet szerezni a közösségnek a föld alatti menedéket körülölelő, életveszélyes alagútrendszerből, amelyben örök sötétség honol, miközben igyekeznek elkerülni a Korcsokat, ezeket a zombiszerű, vérszomjas szörnyetegeket. Amikor az örök kívülálló, Fakó nevű vadászt osztják be mellé társul, aki titokzatos körülmények között került az enklávéba, a lányt tiltott érzelmek kerítik hatalmukba.
Fakóval hamarosan rádöbbennek, hogy a Korcsok egyre szervezettebben lépnek fel ellenük, ám az idősek nem hallgatnak figyelmeztetésükre. Megszokott kis világuk szertefoszlik, így rákényszerülnek, hogy szembenézzenek az ismeretlennel.
Köszöntünk az apokalipszisben!
~°♥°~
Itt az alkalom. Győzzetek meg, hogy akarjam a könyvet.
Jules: A Menedék világfelépítése meglehetősen egyedi szerintem. Ha valamihez hasonlítanom kellene, akkor bármilyen meglepő is, a Terminátor filmek világához hasonlítanám. No, nem mintha itt is a Swarzi féle „élő szövet a fémvázon” alkatú kiborgok elől kellene menekülniük hőseinknek. Csupán arról van szó, hogy amint a Terminátor filmekben mondják (mert látni nem nagyon látjuk), a háborút a föld alól vívják a terminátorokkal, itt ugyanígy föld alatti harcoknak lehetünk a szemtanúi. Ám ebben a világban nem éppen kibernetikus organizmusokkal veszik fel a harcot, hanem hús vér… khm… Korcsokkal. Róluk nem is mondanék többet. Hagyom, hagy fedezd fel magad, kik is ők.
Ellie: Nem hasonlítható a többi jelenleg futó disztópiás könyvhöz. Sőt egy-kettő sorozat elbújhat mögötte. Na nem a Divergent mert azt imádom, de pl. a Tisztákat még egyszer akkor sem venném a kezembe ha fizetnének érte.
Szóval a világ lefestése élethű. Kezdetben a társadalom azt a szűk rétegét ismerhetjük, meg akik a föld alatt élnek. A legidősebb ember 25 éves és ez mutatja, hogy itt bizony az élet nem könnyű. Kemény lenn a világ és a szabályok szigorúak. (Néha túlságosan is értelmetlenek, de lehet csak én éreztem ezt.) Demokráciát ne keress, mert elbuksz.
Három kasztot különböztet meg az írónő. A Nemzők akik az utódlásért felelnek. Az Építők akik gyakorlatilag mindent megcsinálnak az épületektől a fegyverekig. És a Vadászok pedig a védelemről és az élelemszerzésről gondoskodnak.
Egyikből a másikba nem lehet átkerülni.
Na már most vadászokra azért van szükség, mert a világban bizony zombik, alias Korcsok vannak akik gyakorlatilag mindent elfogyasztanak. Igen embereket is.
A vége felé már kísértést éreztem, hogy keressek egy olyan bolygót ahol zombiapokalipszis vár rám, de ha ilyen lenne a jövő tuti lángszóróval mennék csak ki. :)
Ami teljesen egyedi, hogy a névadó ceremónia szinte az egyetlen, ami fontos ünnepnek számít és ez engem elvarázsolt. Még a nevedért is meg kell szenvedned főleg a vadászoknak. Ha elolvasod megérted.
Tehát úgy a könyv feléig ezt tudhatjuk meg, hogy az Egyetem rendje és társadalma milyen.
A könyv második felében a felszínre megyünk és a bandák világába csöppenünk. Na itt a szabály egyszerű. Először te üss, aztán ne is kérdezz hanem tűnj el különben könnyen alulról szagolhatod az ibolyát.
Teljesen reális volt ez a leírás. Van pár kérdés amire nem kapunk választ. Főleg arra, hogy mi történt pontosan. Vannak elméletek, de igazán biztosat nem tudhatunk. De annyira beszippant a világ, hogy ez nem is érdekel, mert így csak arra vársz, hogy olvashasd a következő részt.
Lost Girl: A disztópia műfajjal még ismerkedünk egymással. Ezért nincs sok hasonlítási alapom. Veronika Roth könyveit olvastam előtte, magában a műfajban hasonlítanak. A Menedék számomra egy teljesen új világot mutatott meg könyv terén, mert ha film sorozattal is hasonlíthatjuk, akkor van benne egy pici hasonlóság a The Walking Dead sorozattal számomra. A Menedékben az emberek egy olyan világban élnek, ami számunkra teljesen ismeretlen. A történet lendületes, izgalmas és akció dús, zombikkal megspékelve.
* Pár szóban jellemezd, hogy milyen volt a könyv hangulata, hogyan hatott rád:
Jules: Éppen ezért elég komor világ tárul elénk. Mivel azonban egy Vadásznő (szándékosan nem nevezném nevén, mivel bőven megküzdött azért, hogy kiérdemelje ezt a tisztséget) szemével követjük nyomon az eseményeket, nem tűnik olyan félelmetesnek. Mert miközben mindent irányításuk alatt tartanak az enklávéban a vének, hősünk szívét nem tudják uralmuk alá hajtani, és valódi értékek születnek a Vadásznő lelkében, úgymint hűség, ragaszkodás, egyenesség, lojalitás, szeretet és szerelem. És ez adja ennek a könyvnek a valódi értékét túl azon, hogy igazán izgalmas az első betűjétől az utolsó soráig. Nem tudtam letenni, jött velem mindenhová ez a könyv. Még főzés közben is faltam a sorokat (vajon miért lett aznap csapnivaló az ebéd?). Egy napon át, társam volt. Pontosabban én váltam társává Pikknek és Fakónak, a két főhősnek. Olyan szinten szippantott magába, ahogyan nem is gondoltam volna. Harcoltam, csalódtam, felfedeztem velük együtt mindent.
Ellie: Romantikus szál éppen annyi volt, csak ami kellett, tehát ha romantikára vágysz nem neked való, de ha egy izgalmas néhol döbbenetes utópiára vágysz, akkor ez a te könyved. Én nagyon beleéltem magam és együtt paráztam a főhőssel végig.
Lost Girl: A könyv hangulata számomra sötét,egy kis romantikával keverve. Érdekes hogy nem a romantikus részeknél éltem bele magam a történetbe, helyette az pörgős, akció dús jelenetek hatottak rám.
* Szereplők: Ki volt a kedvenced, kit utáltál, milyenek a mellékszereplők? Van a mellékszereplők között olyan, akit szívesen látnál főszerepben?
Jules: A kedvenc karakterem mégsem a két főhős közül került ki. Hanem egy „mellékszereplő” lett nálam a favorit. Ő pedig Kósza! Aki gonosz, kegyetlen és erőszakos. Ha elolvassátok a könyvet, remélem rájöttök, mit szerettem igazán benne, de ha lehet, itt nem lőném le a poént. Csak annyit mondanék, hogy ezen jellemzésen túl számos jellemvonása van még a fiatalembernek.
Ann Aguirre minden szereplője valódi egyéniséggel rendelkezik és emiatt annyira jó ez a könyv. Nem lépnek ki a jellemükből, de folyamatosan tanulnak és fejlődnek.
Ellie: Az első részben Pikk és Fakó a főszereplő. A második részben feltűnik Tegan és Kósza. Viszont én nem éreztem négy főszereplősnek. Pont annyit kaptam mindegyik szereplőből amennyit akartam.
Kedveltem Pikk-et. Nagyon erős lány és hihetetlen mértékű önfeláldozásra képes a barátaiért. Kissé önbizalom hiányos, viszont nagyon tetszett, hogy gondolkodik és fokozatosan észre veszi az összefüggéseket. A felszínen is hamar alkalmazkodik.
Óh, óh Fakó. Néha megvertem volna egy husánggal, mert annyi titka van és én az összeeset tudni akarom. Kedveltem őt, mert hihetetlen túlélési ösztönei vannak és olyan kis kedves.
Mellékszereplő akikre kíváncsi vagyok az Sodrony és Kósza. Tudom Kószával páran nem értetnének egyet, de én a könyv vége fele már láttam, hogy kezd változni. Nem akarom felmenteni a régi tettei alól, de ha mondjuk neked azt mondják kiskorodban amit neki és azt látod amit ő, te is úgy végezted volna. Látom benne a lehetőséget.
Sodrony pedig. Meglepődtem rajta. Kis nyikhajra számítottam és mégis…
Lost Girl: Számomra alap a kedvenc karakter a könyvekben. Általában utálom a főhősnőt és szerelmes vagyok a főhősbe. Ebben a könyvben nem éreztem egyik karaktert sem közel magamhoz. Semlegesek maradtak.
* Kinek ajánlod?
Ellie: Hiába YA a besorolása én 16 év alatt nem ajánlanám. Az oka, hogy a leírások néha nagyon ütősek. Emlékeztesselek a Korcsok étkezési szokásaira?
Lost Girl: A disztópia, romantikus, thriller, horror és fantasy kedvelőinek ajánlanám a könyvet. Bár ifjúsági kategória, de szerintem csak a fiatal karakterek miatt. A történet a felnőttek számára is élvezetes. Ezért minden korosztálynak ajánlott.
* Kedvenc idézeted?
Ellie: „...Mégis itt vagyok, ahol nap mint nap kérdéses, lesz–e ennivalónk vagy alvóhelyünk, vagy mikor ébredek arra, hogy valaki megpróbál megölni. Egyáltalán nem könnyű. És csak még nehezebb lesz, ahogy ismeretlen területre érkezünk. Elképzelésünk sincs, mi vár minket odakint. Semmit sem tudunk róla. Úgyhogy vagy belementek, hogy tiszta lappal kezdtek... vagy nem. De ebből elég! Ha én folyton arra gondolnék, mit veszítettem, beleőrülnék. Javaslom, inkább felejtsétek el ti is.”
Lost Girl: „Többféleképpen lehet valaki erős, most már tudtam. Az erő nem mindig a késben vagy harci vágyból származik. Néha a kitartásból, amelynek kútja mély és néma. Néha a könyörületből és megbocsájtásból fakad.”
Megjegyzések
Megjegyzés küldése